Egy pillanatra tegyük félre a tudományt. Felejtsük el a légköri súrlódást, a plazmaállapotot és a kémiai elemeket. Van a hullócsillagoknak egy másik, legalább ennyire fontos és valóságos oldala: a varázslat.

Az a megmagyarázhatatlan, ösztönös reakció, ami évezredek óta belénk van kódolva. Amikor meglátunk egy fénycsíkot az égen, a lélegzetünk elakad, és szinte automatikusan megfogalmazódik bennünk egy gondolat, egy remény, egy vágy. Egy kívánság.

A hullócsillaghoz kötött kívánság egyidős az emberiséggel. Talán azért, mert ezek a ritka, tünékeny pillanatok hidat képeznek a földi valóság és a felfoghatatlan, fenséges kozmosz között. Egy ilyen pillanatban úgy érezzük, meghallgatásra találhatunk. Hogy a legnagyobb, legtitkosabb vágyainkat rábízhatjuk az univerzumra.

Ezek a kívánságok velünk maradnak. Lehet, hogy már nem is emlékszünk a tegnapi vacsorára, de arra az egy hullócsillagra igen, ami alatt azt kívántuk, hogy sikerüljön egy vizsga, hogy viszonozzák a szerelmünket, hogy egy szerettünk meggyógyuljon, vagy csak egyszerűen arra, hogy boldogok legyünk.

Ezen a hétvégén, a Geminidák maximuma alatt rengeteg ilyen pillanatban lesz részünk. Lesz időnk és alkalmunk bőven kívánni. Ezért a mai nap a ráhangolódásé.