„Eszembe jut egy pár évvel ezelőtti emlék egy könyvtári előadás után. Ott ült egy óvodás(!) kislány, aki végig figyelt, kérdezett, csillogott a szeme. A végén, amikor már pakoltam, odajött hozzám. Nem a Jupiterről akart kérdezni. Két dolgot kért. Először azt, hogy elénekelhesse nekem a dalt, amit az anyukájának tanult. Ott álltunk a könyvtár csendjében, és ő remegő hangon énekelt. Aztán megkérdezte: „Visszajönnél anyák napjára? Szeretnélek bemutatni anyukámnak.” Mert azt gondolta, hogy velem ajándékozza meg azt, akit legjobban szeret…”