Üdvözöllek titeket a Csillagászkodj! vadonatúj blogján. Mielőtt belevágnánk a sűrűjébe, a heti égi kalandokba, szeretném, ha tudnátok, ki áll a távcső mögött, és mi az az út, ami ide vezetett.
Ez az én történetem.

A Szikra: Könyvek és a Planetárium

Minden azzal kezdődött, hogy még iskoláskorom előtt, magamtól megtanultam olvasni. Attól a pillanattól kezdve az olvasás és én elválaszthatatlanok lettünk. Hozzájárult ehhez, hogy édesanyám a helyi könyvtárban dolgozott, így minden reggel, suli előtt egy órát a könyvek birodalmában töltöttem. Emlékszem a nagy, nehéz csillagászati albumokra és atlaszokra. Bár a szerzőiket már nem tudnám felidézni, a lapjaik örökre belém égtek.

Az 1980-as évek elején saját távcsőre nem volt lehetőség, így két hely maradt: az Uránia Csillagvizsgáló és a Planetárium. Utóbbi szinte a második otthonommá vált. Nem volt olyan előadás, amit ne láttam volna – tízszer, húszszor! „Az égbolt csodái” címűt lényegében fejből tudtam, és a narrátor hangja a mai napig a fülemben cseng. A Planetáriumban tanultam meg a csillagképeket, és itt láttam először a Gyalog-galoppot is. 😊

Az Újraéledő Parázs

A kamaszkor egy időre más irányba sodort, de a parázs sosem aludt ki teljesen. 1989 februárjában, az MCSE újjászületésén – igaz, kamaszos zavaromban csak az árnyékba bújva, de – ott voltam.

Az igazi újraindulás azonban közel 10 évvel később jött, amikor a feleségem meglepett egy 114/900-as Newton-távcsővel. Ezután beiratkoztam az ELTE és a Magyar Csillagászati Alapítvány tanfolyamára, ami után végre papírom is lett arról, amit a szívemben már régóta tudtam: a csillagászat az én utam. A következő lépcsőfok egy 300/1500-as Dobson távcső volt, ami egy teljesen új univerzumot nyitott meg előttem. (A műszerparkom tudatos, lépcsőzetes fejlesztése önmagában is egy külön történet, amire egy későbbi bejegyzésben még visszatérünk.)

A Tudás Megosztása: Szakkörök, Könyvek, Országjárás

A tudás akkor ér a legtöbbet, ha megosztjuk. Vettem a bátorságot, és előadás-sorozatot tartottam a lakóhelyemen, majd a gyermekeim iskolájában csillagászati szakkört indítottam. Bár voltak, akik csak a napközit akarták ellógni, én úgy voltam vele, ha már itt vannak, tanuljanak! A befektetett munka meghozta gyümölcsét: diákjaimmal háromszor is bejutottunk a Kulin György Verseny országos döntőjébe.

A szakkör adta az ihletet a legnagyobb projektemhez is. Mivel nem találtam a piacon olyan könyvet, ami a diákjaimnak megfelelő lett volna, úgy döntöttem, írok egyet. Egy 40 oldalas jegyzetből született meg a Csillagfény mellett első, 2017-es kiadása. Ez a könyv egy igazi szívügy volt, egy közös alkotás. A lektorálást a nagyszerű asztrofizikusnak, Dálya Gergelynek köszönhetem, de a vizuális világ megteremtésében olyan kiváló alkotók segítettek, mint Majoros Attila, Szűcs Matyi, Porubszky Helga és Szőcs Tamás.

A sikert látva úgy döntöttem, érdemes egy bővebb kiadást is megjelentetni. Így született meg 2021 végére a Csillagfény mellett 2.0. Az átdolgozás során új alkotók is csatlakoztak a csapathoz, Sebestyén Attila, Vizi Péter és Sánta Gábor munkái emelték a kötet színvonalát. Mindkét kötet talán el sem készült volna Mizser Attila atyai pártfogása, valamint Udvardi Imre és Horvai Ferenc szakmai támogatása nélkül. Ezúton is hálás köszönet mindannyiuknak!

A 2.0-s kiadás sikeresen megjelent, és hamar gazdára talált. A kötet sikerét pedig mi sem jelezte jobban, mint hogy az ország egyik vezető médiuma, a HVG is felfigyelt rá, és egy önálló cikkben méltatta a munkámat. Ez a cikk egy hatalmas visszaigazolás volt, hogy érdemes nagyot álmodni.

Az elmúlt három évben pedig szinte az egész országot bejártam, közel 100 településen tartottam előadást gyerekeknek és felnőtteknek, hogy kinyissam számukra a Világegyetemre néző ablakokat.

Merre Tovább? Üdv a Blogon!

És ez az út vezetett el idáig, 2025 novemberéhez, és ennek a blognak a megszületéséhez. Ez a felület lesz az a hely, ahol mindez a 45 évnyi tapasztalat, a történetek, a tudás és a folyamatosan születő új ötletek otthonra találnak.

Lehet, hogy ez a történet Fejes Zsoltról szól, de a lényeg bőven túlmutat egy emberen. Ez egyvalakiről szól, aki álmodott, küzdött, dolgozott, és talált egy utat, amiben örömét leli. Ez a „sors” várhat mindazokra, akik mernek tenni és tesznek; azokra, akik mernek álmodni; azokra, akik szeretnének gyarapítani és gyarapodni.

Köszönöm, hogy itt vagy az elején. Tarts velem ezen az utazáson is!