A hét csillagképe
Az Északi Vízikígyó -
az óriási ékszeresdoboz
Vannak csillagképek, amelyek harsányak. Az Orion a fényes övével, a Skorpió a vörös szívével, vagy a Nagy Medve a hatalmas szekerével azonnal magára vonzza a tekintetet. De van egy csillagkép, amely nem a fényével, hanem a puszta méretével és a csendes, baljós jelenlétével uralja az éjszakát. Ez a Hydra, az Északi Vízikígyó. Az égbolt legnagyobb és leghosszabb csillagképe. Egy igazi kozmikus leviatán.
A tér és idő kígyója
Ha ma este, sötétedés után dél felé nézel, a látóhatár felett nem sok fényes csillagot látsz. Ez a terület sötétnek, üresnek tűnik. De ha összekötöd a halvány pontokat, egy gigantikus alakzat rajzolódik ki. A Hydra feje a téli csillagképek alatt, a Rák közelében emelkedik. A teste hosszan, végeláthatatlanul kanyarog a Szextáns, a Serleg és a Holló csillagképek alatt, a farka vége pedig már a nyári Mérleget súrolja. Több mint 100 fokot fog át az égen. Ez azt jelenti, hogy több mint 7 órába telik, mire a teljes csillagkép felkel! Amikor a feje megjelenik keleten, a farka még valahol a Föld másik oldalán, a lábunk alatt van. Mire a farka is felbukkan, a feje már nyugaton készül lenyugodni. A Hydra a híd a Tél és a Nyár között. Egy ősi kapocs, amely átível az évszakokon.
A magányos szív
A kígyó hatalmas testében egyetlen igazi ékkő dobog. Ez az Alphard (Alfa Hydrae). A neve arab eredetű: Al Fard, ami annyit tesz: „A Magányos”. És valóban. Ha ránézel, egy narancssárga óriáscsillagot látsz, amely egymagában trónol a sötétség közepén. Nincs a közelében más fényes csillag, ami elvonná róla a figyelmet. Olyan, mint egy világítótorony az éjszakai tengeren, vagy mint egy mitológiai szörnyeteg szíve, ami hidegen és nyugodtan ver a sötétben.
A mitológia árnyéka
A görögök a lernéi Hidrát látták benne, azt a kilencfejű mocsári szörnyeteget, akivel Héraklésznek kellett megküzdenie. Tudjuk a történetet: ha levágták egy fejét, kettő nőtt a helyére. Van ebben valami kozmikus igazság. A Hydra csillagképet nehéz „legyőzni”, nehéz befogni egyetlen pillantással. Kicsúszik a kezünk közül. Ahogy próbáljuk követni a kanyargását, elveszünk a halvány csillagok rengetegében. De mi, csillagászok tudjuk, hogy a szörnyeteg nem üres. A sötét pikkelyek között, a mélyűr távolságában olyan kincseket rejt, amikről a görög hősök nem is álmodhattak.
Kincsesláda az égen – Mély-ég túra a Hydrában
Ha a Hydra egy kincsesláda, akkor ma este kinyitjuk a fedelét. A látvány, ami elénk tárul, az Univerzum teljes életciklusát elmeséli: a születéstől az elmúláson át a galaktikus ütközésekig. Íme a Vízikígyó hat legszebb ékszere, ahogy a mai infografikán is láthatjátok:
A fiatalok: M48 nyílthalmaz
A kígyó „nyakánál”, a fejétől nem messze találjuk ezt a csillagvárost. Az M48 egy kozmikus óvoda. Fiatal, forró csillagok tucatjai ragyognak itt egy kupacban, akik nemrég (csillagászati értelemben) születtek ugyanabból a gázfelhőből. Olyan fényes, hogy sötét égen szabad szemmel is sejthető, távcsőben pedig olyan, mintha valaki gyémántport szórt volna a fekete bársonyra.
Az öregek: M68 gömbhalmaz
A skála másik végpontja az M68. Ez nem óvoda, hanem egy ősi idősotthon. Több százezer öreg csillag alkot egy sűrű, gravitáció által összetartott gömböt. Ezek a csillagok még a Galaxisunk hajnalán születtek, évmilliárdokkal ezelőtt. Olyan sűrűn vannak, hogy ha ott élnél egy bolygón, az éjszakai égboltod sosem lenne sötét – milliónyi nap ragyogna feletted.
A csillagváros: M83 (Déli Szélkerék Galaxis)
A Hydra egyik legnagyobb büszkesége. Az M83 egy spirálgalaxis, amelyre „lapjáról” látunk rá. Vöröses és kékes foltok díszítik a spirálkarjait – ezek mind hatalmas csillagkeletkezési régiók. Olyan, mint a mi Tejútrendszerünk tükörképe, egy örvénylő, dinamikus csillagváros, ami 15 millió fényévre tőlünk éli a saját életét.
Az „átverés”: NGC 3314
Ez az egyik legkülönlegesebb objektum az égen. A képen úgy tűnik, mintha két galaxis éppen összeütközne. De ez csak illúzió! Valójában két teljesen független galaxist látunk, akik véletlenül pont egy látóirányba esnek a Földről nézve. Az egyik (a közelebbi) sziluettje sötét árnyékként vetül a mögötte lévő, távolabbi galaxis fényére. Egy tökéletes, véletlen együttállás a végtelen térben.
Az elmúlás szépségei – planetáris ködök
Végül, a Hydra két gyönyörű „szellemet” is rejteget. Mindkettő egy-egy Naphoz hasonló csillag haláltusájának eredménye.
NGC 3242 (Jupiter Szelleme-köd):
Kicsi, kerek, kékeszöld korong. Távcsőben olyannak tűnik, mint a Jupiter bolygó (innen a neve), de valójában egy haldokló csillag ledobott gázburka.
Abell 33 (Gyémántgyűrű):
Talán a legpoetikusabb látvány. Egy tökéletes, halványkék buborék, amelynek a peremén pont ott ragyog egy fényes (előtérben lévő) csillag. Úgy néz ki, mint egy eljegyzési gyűrű, ami a sötét űrben lebeg. Egy kozmikus ígéret.
A Hydra tehát nemcsak egy üres sáv az égen. Ez a csillagkép a bizonyíték arra, hogy ha elég türelemmel nézünk a sötétbe, és van megfelelő „szemünk” (távcsövünk) hozzá, akkor a legkihaltabbnak tűnő helyeken is csodákra lelhetünk. Ma este, ha teheted, keresd meg az Alphardot, a Kígyó szívét, és gondolj arra a rengeteg világra, ami mögötte rejtőzik.
Csillagászkodj!
