Hajlamosak vagyunk panaszkodni az időjárásra. Túl meleg van, túl hideg van, fúj a szél, vagy éppen elázunk a buszmegállóban, mert otthon hagytuk az esernyőt.

De az igazság az, hogy elkényeztetett gyerekek vagyunk.

A Föld légköre egy hihetetlenül vékony, törékeny, de békés oázis a kozmikus sivatagban. Amit mi „viharnak” hívunk – egy hurrikán vagy egy jégeső –, az az Univerzum léptékével mérve csak egy lágy fuvallat.

Ma, a „HŰHA” rovatban elhagyjuk a komfortzónát. Megnézzük, milyen az időjárás ott, ahol a fizika elszabadul. Két olyan világot látogatunk meg, ahol az esernyő nemcsak haszontalan lenne, de a másodperc törtrésze alatt el is párologna veled együtt.

A „Kék Megtévesztés”: HD 189733 b

Ha űrhajóval közelednénk a HD 189733 b jelű exobolygóhoz (ami a Kis Róka csillagképben található, „mindössze” 64 fényévre tőlünk), a szívünk valószínűleg megdobbanna.

A bolygó gyönyörű.

Mélykék színben ragyog, akárcsak a Föld az űrből nézve. A kék szín az agyunkban ösztönösen összekapcsolódik az élettel, a vízzel, a belélegezhető levegővel. De ez a bolygó a kozmosz legnagyobb csapdája.

Ez a világ egy „forró Jupiter”. Sokkal közelebb kering a saját csillagához, mint a Merkúr a Naphoz. A hőmérséklet a nappali oldalon meghaladja az 1000 Celsius-fokot.

A kék színt itt nem az óceánok adják, hanem a légkörben lebegő szilikátrészecskék – gyakorlatilag finom homok vagy üvegpor –, amelyek szétszórják a kék fényt.

De a horror nem a hőmérsékletben rejlik, hanem a szélben.

A bolygón a szelek sebessége eléri a 8700 km/h-t (ez több mint 2 kilométer másodpercenként!). Ez a hangsebesség hétszerese. A Földön a legerősebb hurrikánok 300 km/h körül mozognak. Itt a szél egyetlen lökése cafatokra tépne bármit.

És most jön a lényeg: a légkör tele van olvadt szilikátokkal.

Ezen a bolygón esik az eső. De nem víz, hanem forró, olvadt üveg.

És mivel a szél ilyen brutális, az eső nem fentről lefelé esik. Hanem vízszintesen.

Képzelj el egy vihart, ahol milliónyi apró, borotvaéles üvegszilánk száguld körbe a hangsebesség hétszeresével. Ez a „halál egymillió vágás által” bolygója. A szépséges kék külső alatt egy szünet nélküli, sivító daráló működik.

A „Gazdagok Esője”: Neptunusz és Uránusz

De nem kell más csillagrendszerbe mennünk, hogy furcsaságokat találjunk. Itt, a saját Naprendszerünk külső vidékein, a jégóriások mélyén is zajlanak olyan folyamatok, amik a józan ész határait feszegetik.

A Neptunusz és az Uránusz gyönyörű, kék gömbök. De mi van a felhők alatt?

Ahogy ereszkednénk lefelé a légkörben, a nyomás és a hőmérséklet drasztikusan emelkedne. Ezeknek a bolygóknak a légköre gazdag metánban ($CH_4$).

A laboratóriumi kísérletek és a fizikai modellek szerint körülbelül 7-8000 kilométerrel a felhőtartomány alatt a nyomás olyan hatalmasra nő, hogy szétzúzza a metánmolekulákat. A hidrogén kiszabadul, a szénatomok pedig összepréselődnek.

Mi történik a szénnel, ha extrém nyomás alá helyezzük? Gyémánttá válik.

A tudósok úgy vélik, hogy a Neptunusz mélyén szó szerint gyémánteső hullik. De ne apró ékszerekre gondoljatok. Itt valószínűleg tonnás gyémánttömbök keletkeznek, amelyek lassan hullanak lefelé a sűrű, forró, folyékony köpeny felé.

Lehet, hogy a bolygó magja körül egybefüggő gyémántréteg, vagy úszó „gyémánt-hegyek” találhatók.

Kincsvadászatra azonban nem ajánlott indulni. A nyomás ezen a mélységen milliószorosa a földi légnyomásnak. Még a gyémántot is megolvasztaná egy idő után, az emberi technológiát (és testet) pedig azonnal atomjaira préselné.

A törékeny oázis

Amikor legközelebb bosszankodsz, hogy eleredt az eső, és vizes lett a cipőd, gondolj a HD 189733 b-re.

Gondolj arra, hogy a víz, ami az arcodba hullik, puha, hűvös és életadó. Nem olvadt üveg, nem kénsav (mint a Vénuszon), és nem folyékony metán (mint a Titánon).

A Föld az egyetlen hely, amit ismerünk, ahol az „időjárás” nem akar megölni minket minden pillanatban.

Becsüljük meg ezt a langyos, nedves kis bolygót. Mert odakint, az ablakon túl, a Kozmosz nem ilyen barátságos.

Csillagászkodj!